Kissing Spines a lónál – az én tapasztalatom: a diagnózistól a nyeregbe való visszatérésig

Amikor az állatorvos megmutatta Caspar hátának röntgenfelvételeit, és először mondta ki azt a szót, hogy „Kissing Spines”, fogalmam sem volt róla, mit is jelent ez számunkra. Az ezt követő hetekben esténként az interneten elolvastam minden létező lovas tapasztalatot a Kissing Spines-ról, amit csak találtam. Meg akartam érteni, mi vár ránk, és olyan emberektől szerettem volna olvasni, akik már túljutottak ezen. Pontosan ezért írom most le a mi saját történetünket – őszintén, mindazzal, ami jól ment, és amit ma már másképp csinálnék.

Elöljáróban egy fontos megjegyzés: a Kissing Spines egy komoly diagnózis – röntgenfelvételt és állatorvosi felügyeletet igényel. Amit itt elmondok, az az én személyes tapasztalatom egyetlen lóval, és nem helyettesíti az állatorvosod által végzett vizsgálatot és felügyeletet.

Hogyan kezdődött a mi Kissing Spines tapasztalatunk: az első jelek Casparnál

Caspar egy 13 éves hannoveri herélt, akivel hobbiszinten díjlovagolok. Éveken át abszolút megbízható volt. Egy tél folyamán ez lassan megváltozott. Nyergelésnél érzékennyé vált, hátracsapta a füleit és felém fordította a fejét. Nyereg alatt a bemelegítés után gyakran feszült volt, és a beugratásoknál újra meg újra bakolt. Már nem dolgozott rendesen hátból, csapkodott a farkával, és összességében elégedetlennek tűnt.

Őszintén szólva először félreértelmeztem a jeleket. A hideg évszakra, rossz napokra, a kedvére fogtam az egészet. Egy ideig még azon is gondolkodtam, hogy egyszerűen csak makacs lett. Kijött a nyerges, hozzáigazította a nyerget, és pár hétig egy kicsit jobb volt – aztán minden visszatért. Csak amikor Caspar ápolás közben is összerezzent a hátánál, akkor vált világossá számomra, hogy ez nem kedélyállapot-probléma, hanem fájdalom. Visszatekintve ez az egyetlen dolog, amit igazán bánok, hogy ezt a pontot nem vettem komolyabban már hamarabb.

Mit is jelent valójában a Kissing Spines a lónál

Az állatorvosom nyugodtan elmagyarázta nekem, én pedig megpróbálom úgy visszaadni, ahogy megértettem. A gerincoszlop mentén helyezkednek el az úgynevezett tövisnyúlványok. Kissing Spines esetén ezek a nyúlványok – különösen a nyereg alatti részen – túl közel vannak egymáshoz, vagy akár össze is érnek. Innen ered a név: a tövisnyúlványok „csókolóznak” (összeérnek). Ez nyomást és fájdalmat okozhat, különösen akkor, amikor a lónak a lovas súlya alatt fel kellene domborítania a hátát.

Ezt röntgennel diagnosztizálják. Az állatorvosom ezenkívül áttapintotta a hátát, és helyi érzéstelenítés segítségével ellenőrizte, hogy a fájdalom valóban ebből a régióból származik-e. Fontosnak tartottam egy mondatát: nem minden feltűnő röntgenképű ló mutat tüneteket is, és a megnyilvánulás az enyhétől a kifejezettig terjedhet. Egy lelet önmagában tehát még nem a teljes történet – az számít, hogy a lónak vannak-e fájdalmai, és hogyan mozog a mindennapokban. Ez segített nekem abban, hogy ne rögtön a legrosszabbra gondoljak, de mégis komolyan vegyem a dolgot. Végül is ez egy hátprobléma, nem pedig egy apró fájdalom.

Mit változtattunk meg – nem csak a takarmányozást

Számomra ez volt a legfontosabb felismerés: a Kissing Spines esetében nincs egyetlen megoldás. Ami nálunk segített, az több intézkedés kombinációja volt, amelyeket az állatorvossal és a fizioterapeutával közösen egyeztettünk.

Az orvosi részt az állatorvosom vette át, és célzottan kezelte az érintett területet. Ezzel párhuzamosan a nyerget ismét alaposan ellenőriztük, mert a megfelelő nyereg kulcsfontosságú ennél a problémánál. Egy ló-fizioterapeuta rendszeresen kezelte Caspart, és mutatott nekem feladatokat, amiket két alkalom között csinálhattam vele.

A munka legnagyobb része azonban a tréningben rejlett – és ez hosszas folyamat. A cél az volt, hogy a hátizomzatot úgy építsük fel, hogy több hely keletkezzen a tövisnyúlványok között, és Caspar újra képes legyen hordani a hátát. Nagyon sokat dolgoztunk nyújtó testtartásban, tehát előre-lefelé, hogy feldomborítsa a hátát. Ehhez jött még a földi munka, a rúd- és cavaletti-munka, a helyes tartásban való futószárazás és az újra meg újra dombnak felfelé végzett munka. A lovaglás az elején szinte egyáltalán nem szerepelt a tervben; sokat sétáltam vele, és annyi szabad mozgást biztosítottam neki a legelőn, amennyit csak lehetett. Mindez csak lassan és nagyon sok türelemmel ment. Voltak jobb és kevésbé jó napok, és meg kellett tanulnom hetekben és hónapokban gondolkodni az egyes edzések helyett.

Hogyan került a nuvallo move Caspar mindennapjaiba

Ez alatt az intenzív felépítő fázis alatt szerettem volna Caspart belülről is támogatni. Világos volt számomra: ha most az egész testét újra edzi, az ízületek, inak és a kötőszövet rendesen igénybe vannak véve. Először egy klasszikus ízületvédő porral próbálkoztam – és ezzel el is buktam. Caspar következetesen kiválogatta a port, a jászol alján minden alkalommal maradt egy kevés, és egyszerűen körbeette. Pontosan ez az alapvető probléma ezeknél a készítményeknél: amit nem eszik meg a ló, az nem is tud segíteni.

A fizioterapeutám ekkor ajánlotta a nuvallo move Snacks-et. Először a dolog praktikussága győzött meg, vagyis hogy Caspar ténylegesen megeszi őket – közvetlenül a kezemből, mérlegelés és porzó porok nélkül. Egy körülbelül 500 kilós lónál a napi adag hat darab, tehát nagyjából 30 gramm. Ebben többek között glükozamin, MSM, kollagén és hialuronsav található, vagyis pontosan azok az építőelemek, amelyek az ízületek és az inak körül fontos szerepet játszanak. Az alap lenpogácsa, rizskorpa és lenmag keverékéből áll, búza és kukorica nélkül – ez fontos volt számomra, mert Caspar a stresszes időszakban a gyomrára is kissé érzékeny volt. Praktikusnak találtam azt is, hogy ADMR-konformak, és nincs várakozási idejük, hiszen titkon az volt a célom, hogy valamikor újra versenyre menjünk. Azóta a Snacks fixen a napi rutinunk része, és soha többé nem kellett azon aggódnom, hogy a támogatás végül tényleg bejut-e a ló szervezetébe.

Hogy vagyunk ma – és az őszinte tanácsom számodra

A hetek és hónapok során észrevettem, hogy Caspar egyre lazább lett. Ma már újra nyugodtan hagyja magát nyergelni, és reggelente kevésbé tűnik merevnek, mint az elején. Az az érzésem, hogy összességében hajlékonyabban és nagyobb örömmel mozog. A legnagyobb szerepe ebben számomra egyértelműen a türelmes tréningmunkának, az állatorvosi kezelésnek, a megfelelő nyeregnek és a fizioterápiának volt. A nuvallo move Snacks egy olyan építőkocka volt ebben az időszakban, aminél főleg annak örültem, hogy Caspar problémamentesen elfogadja.

Amit szeretnék útravalóul adni, ha éppen te is ezen a ponton állsz: vedd komolyan az első jeleket, és csináltass korán röntgent, ahelyett, hogy a viselkedést makacsságként könyvelnéd el. A Kissing Spines nem tűnik el magától, és ez egy olyan téma marad, amivel folyamatosan foglalkozni kell – a tréninget és a mozgást a mai napig következetesen fenntartjuk. És ha a lovad Casparhoz hasonlóan egy megterhelő időszakban van, és szeretnéd az ízületeket és inakat támogatni, de a lovad eddig minden port visszautasított, akkor számunkra a nuvallo move Snacks volt az a változat, ami nem marad a jászolban. Egy ilyen támogatásnak egyébként is csak hosszabb távon, legalább nyolc-tizenkét héten keresztül van értelme – a türelem amúgy is a legfontosabb ebben az egész témában. Ha az elfogadás eddig téged is annyira frusztrált, mint engem, akkor az én szemszögemből nézve mindenképpen érdemes egyszer kipróbálnod.