Glükozamin a lónak: Hatás, adagolás és miért az etetés az igazi kihívás
Hallottál már a glükozaminról, de nem tudod pontosan, mit is nyújt valójában, mennyire van szüksége a lovadnak, és hogyan tudd egyáltalán megetetni vele? Akkor jó helyen jársz.
Mi vagyunk Katja és Andrés a nuvallo csapatából. Több mint 20 éves, a lótartásban szerzett gyakorlati tapasztalatunkkal első kézből tudjuk, mit esznek meg a lovak valójában – és mit hagynak érintetlenül. Ezért ebben a cikkben érthetően elmagyarázzuk, mit mond a kutatás a glükozaminról, és hogyan tudod azt a legoptimálisabban etetni.
Mi is pontosan az a glükozamin?
A glükozamin egy aminocukor, amelyet a lovad szervezete saját maga állít elő. Az ízületi porc és az ízületi folyadék (szinoviális folyadék) egyik legfontosabb építőköve. Képzeld el a glükozamint egyfajta nyersanyagként: lovadnak erre van szüksége ahhoz, hogy az ízületek "lengéscsillapítóit" karbantartsa.
Konkrétan a szervezet a glükozamint úgynevezett glükózaminoglikánok (GAG) előállítására használja. Ezek azok a molekulák, amelyek megadják a porc rugalmasságát, és gondoskodnak arról, hogy az ízületi folyadék szép viszkózus és kenőképes maradjon. A hialuronsav is – talán ismered a kifejezést a bőrápolásból – glükozaminból épül fel.
Amíg a lovad fiatal és egészséges, elegendő glükozamint állít elő önmaga is. De az életkor előrehaladtával, nagy terhelésnél vagy már meglévő ízületi problémák, például artrózis esetén a szervezet saját termelése már nem tudja fedezni a szükségletet. Pontosan itt jön be a képbe a glükozamin kiegészítésének ötlete.
Glükozamin lovaknál – Hatás: Mit mond a tudomány?
Most jön az izgalmas rész – és őszinték leszünk veled: a tanulmányok helyzete ígéretes, de nem olyan egyértelmű, mint ahogy azt sok gyártó beállítja.
Amit a laboratóriumban bizonyítottak:
A Michigan Állami Egyetem kutatói laboratóriumi vizsgálatok során kimutatták, hogy a glükozamin gátolja a porcbontó enzimeket, csökkenti a gyulladásos markereket, mint a nitrogén-monoxid és a prosztaglandin E2, valamint blokkol egy fontos gyulladásos jelátviteli útvonalat (NF-κB). Ez fantasztikusan hangzik – és az is. De: ezek az eredmények Petri-csészékből származnak, ahol a porc közvetlenül egy erősen koncentrált glükozamin-oldatban fürdik. Egy élő ló esetében a helyzet másképp fest.
Amit élő lovon vizsgáltak:
Az eddigi legmeggyőzőbb tanulmány a Texas A&M Egyetemről származik (Leatherwood és mtsai., 2016). 14 fiatal lónál, amelyek 84 napon át kaptak glükozamint, az ízületi folyadék gyulladásos értékei mérhetően csökkentek, miközben az új porcképződés markerei emelkedtek. Ezek biztató eredmények.
Az Auburn Egyetem egy régebbi, 25 ízületi problémás lovon végzett vizsgálata már két hét után a sántaság jelentős javulását mutatta – azonban hiányzott egy kontrollcsoport, ami korlátozza az eredmények meggyőző erejét.
Más tanulmányok viszont nem találtak mérhető különbséget a glükozamin és a placebó között. Egy 2009-es szisztematikus értékelés megállapította, hogy 15 publikált lovas tanulmányból mindössze 3 felelt meg egyáltalán a minimális tudományos szabványoknak.
Miért olyan eltérőek az eredmények:
A fő ok az úgynevezett biológiai hasznosulás. Amikor a lovad szájon át veszi fel a glükozamint, annak csak körülbelül 6–10 %-a jut be ténylegesen a vérbe. Ezt a Montreali Egyetem egy farmakokinetikai vizsgálata igazolta. Abból, ami a vérbe bekerül, ismét csak egy töredék jut el az ízületi folyadékig.
De van egy érdekes reménysugár: ugyanez a kutatócsoport felfedezte, hogy a gyulladt ízületek körülbelül négyszer annyi glükozamint vesznek fel, mint az egészséges ízületek. A hatóanyag tehát előszeretettel ott halmozódik fel, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ez talán megmagyarázza, miért tapasztal sok lótulajdonos pozitív változásokat a szerény biológiai hasznosulás ellenére is.
A mi következtetésünk a hatásról: A biológiai alapok szilárdak. A glükozamin nem csodaszer, hanem egy ésszerű építőkő – feltéve, hogy az adagolás megfelelő.
Glükozamin lovaknál – Adagolás: Mennyire van valójában szüksége a lovadnak?
És itt rejlik a probléma sok piacon lévő termék esetében. Azokban a tudományos vizsgálatokban, amelyek pozitív eredményeket hoztak, az adagolás jelentősen meghaladja a legtöbb kereskedelmi termék által javasolt mennyiséget.
A Montreali Egyetem farmakokinetikai vizsgálatai napi 20 mg/testtömeg-kilogramm standard dózissal dolgoztak. Egy 500 kg-os melegvérű ló esetében ez napi 10 gramm glükozamint jelent. A Texas A&M tanulmánya, amely pozitív eredményeket mutatott a gyulladásos markerek tekintetében, még ennek a mennyiségnek a dupláját is alkalmazta.
Iránymutatás a tiszta glükozaminhoz, mint egyedi hatóanyaghoz:
Az egészséges ízületek mindennapi támogatásához testtömeg-kilogrammonként 10–20 mg-mal érdemes számolni. Egy 600 kg-os lónál ez napi 6–12 gramm. Akut fázisban vagy kezdő kúraként (feltöltési fázis) ez napi 15–20 gramm is lehet, mielőtt 2–4 hét után csökkentenéd a fenntartó adagra.
De – és ez döntő fontosságú: Ezek a magas adagolások olyan tanulmányokra vonatkoznak, ahol a glükozamint önmagában etették. Ha a glükozamint célzottan más ízületi hatóanyagokkal – mint az MSM, a kollagén és a hialuronsav – kombinálják, a hatóanyagok az ízület különböző pontjain hatnak és kölcsönösen erősítik egymást. Ez a szinergikus hatás azt jelenti, hogy nem lesz szükséged ugyanannyi glükozaminra, mint egyedi adagolás esetén ahhoz, hogy hasonló hatást érj el. A kombináció csapatként működik, nem pedig egyéni játékosok gyülekezeteként. Erről lejjebb bővebben is olvashatsz.
És most a kijózanító piaci valóság: Az Equine Veterinary Journal egyik tanulmánya 23 kereskedelmi forgalomban kapható, lovaknak szánt glükozamin-terméket tesztelt. A termékek több mint fele kevesebb glükozamint tartalmazott, mint amennyi a címkén szerepelt. Három termék a feltüntetett tartalom kevesebb mint 30 %-ával rendelkezett – egy termék pedig egyáltalán nem tartalmazott glükozamint. A 23 termékből csupán 5 javasolt olyan napi adagot, amely megközelíti a tudományosan vizsgált 10 grammot.
Fontos: A glükozaminnak időre van szüksége. Ne várj eredményeket egy-két hét után. A legtöbb szakember legalább 8–12 hetes következetes etetést javasol, mielőtt megítélnéd, hogy a kiegészítő hozott-e változást. A porcépítés esetében ez akár 3–6 hónapig is eltarthat.
Glükozamin-hidroklorid vagy glükozamin-szulfát?
Ha azon tűnődsz, melyik forma a jobb: A Montreali Egyetem mindkettőt közvetlenül összehasonlította. A glükozamin-szulfát 9,4 %-os biológiai hasznosulást ért el, míg a glükozamin-HCl 6,1 %-osat. Az ízületi folyadékban lévő koncentrációk is jelentősen magasabbak voltak a szulfát esetében.
A kis bökkenő: a glükozamin-HCl nagyjából 80 %-ban tiszta glükozaminból áll, míg a glükozamin-szulfát (különösen az elterjedt, 2KCl-lel stabilizált változat) csak 50–60 %-ot tartalmaz. Tehát több porra van szükséged a szulfátos formából, hogy ugyanazt a mennyiségű hatóanyagot biztosítsd. Cserébe viszont több jut belőle az ízületbe.
A szulfát-forma további előnye: ként is biztosít, amire a szervezetnek szintén szüksége van a porcképződéshez. Ha a HCl-forma mellett döntesz, érdemes extraként MSM-et is etetni kénforrásként.
Miért nem elég gyakran a glükozamin önmagában? A kombináció ereje
A gyakorlatban a glükozamint ritkán etetik elszigetelten – és ennek jó okai vannak. Különböző hatóanyagok az ízület különböző pontjain fejtik ki hatásukat, és kölcsönösen erősítik egymást. Ezért egy jól összehangolt kombinációs terméknek nincs szüksége extrém, egyedi hatóanyag-dózisokra.
Az MSM (metil-szulfonil-metán), amely 7,5 %-ban van jelen a nuvallo move-ban, olyan szerves ként biztosít, ami nélkülözhetetlen a porcképződéshez, és egyúttal gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. Egy 30 versenylovon végzett vizsgálatban, napi 20 gramm MSM mellett javult a regeneráció, csökkentek a gyulladásos értékek, sőt, az edzők szebb szőrzetről és jobb patákról is beszámoltak. Az MSM ideálisan kiegészíti a glükozamint, mert biztosítja azt a ként, amire a szervezetnek a glükozaminból történő porcképzéshez szüksége van – kvázi a második kulcs ugyanahhoz a zárhoz.
A kollagén, amely 8,5 %-ban van jelen a nuvallo move-ban, glicin és prolin aminosavakkal látja el a szervezetet, amikre a kötőszövetek felépítéséhez van szüksége. Míg a glükozamin elsősorban a porc "töltőanyagát" (a glükózaminoglikánokat) támogatja, a kollagén erősíti azt a vázat, ami ezt a töltőanyagot összetartja. Különösen érdekes forma a nem denaturált II-es típusú kollagén (UC-II): már kis mennyiségek is modulálhatják az immunrendszert, és így csökkenthetik a szervezet saját támadását az ízületi porcok ellen. Egy tanulmány szerint az UC-II még a glükozamin és kondroitin kombinációjánál is hatékonyabbnak bizonyult artritiszes lovaknál.
A glükozamin – amely 5 %-ban van jelen a nuvallo move-ban – biztosítja a központi építőkövet a glükózaminoglikán-szintézishez. Az MSM-mel (ami biztosítja a szükséges ként) és a kollagénnel (ami erősíti a porcvázat) együttműködve a glükozamin már mérsékeltebb mennyiségekben is ki tudja fejteni a hatását ahhoz képest, mintha elszigetelten etetnék.
A hialuronsavat – ami 0,5 %-ban van jelen a nuvallo move-ban – talán már ismered az állatorvosi ízületi injekciókból. Arról, hogy a szájon át adott hialuronsav ténylegesen sértetlenül eljut-e az ízületbe, még folynak a tudományos viták. De: egy angol telivéreken végzett kutatás kimutatta, hogy az orális adagolás csökkentette a műtétek utáni ízületi duzzanatokat. Az Ohiói Állami Egyetem in-vitro vizsgálata megállapította, hogy a hialuronsav glükozaminnal együtt erősebben csökkentette a gyulladásos markereket, mint a hialuronsav önmagában.
Miért több a kombináció, mint a részek összessége: A legerősebb bizonyíték erre az Animal Health Trust egyik randomizált, vak, keresztezett (crossover) vizsgálatából származik, amelyben egy glükozamin, kondroitin, MSM és omega-3 zsírsav tartalmú kiegészítő csökkentette a sántaság mértékét és javította a mozgékonyságot. Külön-külön etetve egyik hatóanyag sem érte volna el ugyanezt a hatást az alkalmazott adagolásban. Pontosan ez az elv – négy, egymást célzottan kiegészítő hatóanyag – rejlik a nuvallo move receptúrája mögött is.
Glükozamin etetése lovakkal: A legnagyobb probléma nem a hatóanyagban rejlik
És most elérkeztünk ahhoz a témához, ami nekünk a nuvallo csapatában a leginkább a szívügyünk – mert mi magunk is százszor átéltük.
Megveheted a világ legjobb, legnagyobb dózisú glükozamin-termékét. Kiszámolhatod a tökéletes adagolást. Felállíthatod a legoptimálisabb etetési tervet. De mindez semmit sem ér, ha a lovad nem eszi meg a cuccot.
És ez egyáltalán nem ritkaság. A glükozamin maga ugyan aminocukorként enyhén édeskés ízű, és gyakran jól elfogadják a lovak. De az ízületi kiegészítők nem csak glükozamint tartalmaznak. Az MSM enyhén kesernyés, kénes ízű. A kollagén az érzékeny ló-orrok számára idegen illatú. A zöldkagyló-kivonat pedig – egy másik népszerű ízületi hatóanyag – intenzív halas szagot áraszt, ami sok lónál azonnal megszólaltatja a vészcsengőt.
Ehhez még hozzájön: A legtöbb ízületi kiegészítő por formájú. A porok pedig több problémát is felvetnek. Porzanak, ami irritálja az érzékeny orrlyukakat. Megváltoztatják a megszokott takarmány állagát. És a lovak ijesztően jól ki tudják válogatni őket – különösen akkor, ha a nedves takarmányt "fedőként" egyszerűen félretolják, és csak az alatta lévő száraz abrakot eszik meg.
Még ha a lovad kezdetben el is fogadja a port, az nem jelenti azt, hogy a teljes adagot fel is veszi. A jászol alján maradt maradékok, az evés közben kifújt porfelhők, a kiválogatás – a gyakorlatban a lovad gyakran jóval kevesebbet kap a kiszámolt mennyiségnél. És egy olyan hatóanyagnál, aminek eleve csak 6–10 %-os a biológiai hasznosulása, minden gramm számít.
Ismerjük a megszokott trükköket: 7–14 nap alatt lassan hozzászoktatni az etetéshez, vízzel benedvesíteni, beáztatott répaszeletekbe keverni, egy kanál almapürét tenni hozzá. Ez néhány lónál működik. Másoknál pedig minden este frusztráltan állsz a jászol mellett, és azon tűnődsz, hogy a kiegészítőre szánt 50 euró nem csak úgy elúszott-e a vödörben – szó szerint.
Források
Byron C.R. et al. — Effects of glucosamine and chondroitin sulfate on mediators of osteoarthritis in cultured equine chondrocytes (American Journal of Veterinary Research, Michigan State University, 2003) Link
Leatherwood J.L., Gehl K.L., Coverdale J.A., Arnold C.E., Dabareiner R.A., Walter K.N., Lamprecht E.D. — Influence of oral glucosamine supplementation in young horses challenged with intra-articular lipopolysaccharide (Journal of Animal Science, Texas A&M, 2016) Link
Meulyzer M., Vachon P., Beaudry F., Vinardell T., Richard H., Beauchamp G., Laverty S. — Comparison of pharmacokinetics of glucosamine and synovial fluid levels following administration of glucosamine sulphate or glucosamine hydrochloride (Osteoarthritis and Cartilage, Université de Montréal, 2008) Link
Meulyzer M. et al. — Joint inflammation increases glucosamine levels attained in synovial fluid following oral administration of glucosamine hydrochloride (Osteoarthritis and Cartilage, Université de Montréal, 2009) Link
Laverty S., Sandy J.D., Celeste C., Vachon P., Marier J.-F., Plaas A.H.K. — Synovial fluid levels and serum pharmacokinetics in a large animal model following treatment with oral glucosamine at clinically relevant doses (Arthritis & Rheumatism, Université de Montréal, 2005) Link
Gupta R.C. et al. — Therapeutic efficacy of undenatured type-II collagen (UC-II) in comparison to glucosamine and chondroitin in arthritic horses (Journal of Veterinary Pharmacology and Therapeutics, 2009) Link
Kilborne A.H. et al. — Effects of hyaluronan alone or in combination with chondroitin sulfate and N-acetyl-D-glucosamine on lipopolysaccharide challenge-exposed equine fibroblast-like synovial cells (American Journal of Veterinary Research, Ohio State University, 2017) Link
Bergin B.J. et al. — Oral hyaluronan gel reduces post operative tarsocrural effusion in the yearling Thoroughbred (Equine Veterinary Journal, 2006) Link
Murray R.C. et al. — Effect of an Oral Joint Supplement on Orthopaedic Evaluation Scores and Limb Kinematics (Equine Veterinary Journal, 2014, Animal Health Trust crossover study) Link
Marañón G. et al. — The effect of methyl sulphonyl methane supplementation on biomarkers of oxidative stress in sport horses following jumping exercise (Acta Veterinaria Scandinavica, 2008) Link